Gyűlölöm, ha sírni látnak. Eltemetném az összes érzelmemet. Néha sikerül is, kisebb-nagyobb sikerrel. Legtöbbször nem is akarom kimutatni, ha belül fáj. Borzalmasan fáj. De minek mondjam akárkinek is? Úgysem érdekelne senkit, sőt, meg sem értenék. Pár ember kivételével.
Ahogy sok ember, így én is, mikor rosszra fordulnak a dolgok, szívesen visszamennék az időben, hogy valamit máshogy, vagy egyáltalán ne kövessek el. De ez lehetetlen. Sőt, ehhez nem csak egy emberre van szükség. Ehhez a dologhoz két ember kell.
Kezdem néha úgy érezni, hogy teljesen jól vagyok, hogy innen már csak fölfelé van út, és akkor jön egy érzés, ami valósággal visszarántja.
És hogy mi a legfájóbb ebben az egészben? Hogy szeretem.. Hogy teljes szívemből szeretem. Nincs olyan perc, hogy ne jutna eszembe. Belül darabokra hullok, mikor valami olyat mond, vagy valami olyat vág a fejemhez, ami hirtelen felindulásból jut eszébe. Hogy az én érzéseimet kérdőjelezi meg, mikor sok más dolog van, amit magában kellene helyretennie. Hogy én teszek egy lépést előre, erre ő kettőt visszaránt. Erős vagyok, legalábbis annak mutatom magam.. Majd csak túl leszek ezen is.
Ahogy sok ember, így én is, mikor rosszra fordulnak a dolgok, szívesen visszamennék az időben, hogy valamit máshogy, vagy egyáltalán ne kövessek el. De ez lehetetlen. Sőt, ehhez nem csak egy emberre van szükség. Ehhez a dologhoz két ember kell.
Kezdem néha úgy érezni, hogy teljesen jól vagyok, hogy innen már csak fölfelé van út, és akkor jön egy érzés, ami valósággal visszarántja.
És hogy mi a legfájóbb ebben az egészben? Hogy szeretem.. Hogy teljes szívemből szeretem. Nincs olyan perc, hogy ne jutna eszembe. Belül darabokra hullok, mikor valami olyat mond, vagy valami olyat vág a fejemhez, ami hirtelen felindulásból jut eszébe. Hogy az én érzéseimet kérdőjelezi meg, mikor sok más dolog van, amit magában kellene helyretennie. Hogy én teszek egy lépést előre, erre ő kettőt visszaránt. Erős vagyok, legalábbis annak mutatom magam.. Majd csak túl leszek ezen is.
