Bevallhatom azt, hogy szerelmes lettem. Csak egy bibi van benne, hogy ez az a bizonyos egy oldali szerelem, hogy az egyik fél szenved, a másik meg éli a "tökéletes" életét. Semmi kapcsolat nincs már köztünk, mintha nem is léteznénk egymásnak... nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle.. Hiányzik, nem tudom mi konkrétan, csak az egész lénye..Amikor megláttam felhötlenül nevetni, legszivesebben csak őt néztem volna egy folytában, de nem mertem, mert nem akarom, hogy megtudja, mit érzek iránta... még 1 csalódást nem élnék túl, ezért nem merem még elmondani se neki...és most ez a fal köztünk...elviselhetetlen. Szörnyű ez a fájdalom, ami szétfeszítí a belsőmet, és magamba fordulok, ha beszélek is róla, olyan jelentéktelennek tűnik akkor. DE NEM AZ!! Szeretem, és nem fogok, valaki mást keresni, mert ő nem elérhető. Talán ha nagy az akaraterőm, akkor sikerülhet, ujra egyenesbe hozni ezt..remélem...