#107

 Megváltoztál.. de nem kinézetre vagy valami ha ilyesmire gondolsz. Fura lettél. Csendes. Néha ha nem nézek körbe észre se veszem ha ott vagy, pedig ez soha nem volt így. Pedig te voltál mindig az akire "felnéztem". egyszerűen csodáltalak. az egész életed, az egész éned. Ahogyan a legnagyobb szarban is csak mosolyogni tudtál, ahogyan mindent megoldottál. És már nem vagy az. Nem vagy olyan mint rég.

ez elég rendesen sziven ütött.. mert elgondolkoztam rajta, és igazad van Vera. kicsúsznak a dolgok a kezem közül, az a régi vidám, bohókás lány a nyár folyamán meghalt. eltemettem. könnyek közepette váltam meg tőle, nehezen. ezt az egészet egy embernek köszönhetem. egyetlen egynek. akiről azt hittem, hogy jó hatással lesz rám, szeretni fog, boldog leszek vele. ehelyett jöttek az egyre nagyobb gondok, és én tűrtem szótlanul. halmozódtak a problémák, és már elhatalmasodott az a sok kellemetlenség. nem akartam, hogy ez legyen a vége. szerettem. mindennél jobban, az életemet adtam volna érte. de ez elszakadt. 

március elején értük el azt, hogy végleg vége, értelme nincs, nem folytatjuk tovább. boldog voltam, megkönnyebbültem, hogy megszabadultam egy "tehertől". jött egy másik ember, akit sokkal jobban szerethetek, aki nem csak egy héten egyszer kérdezi meg, hogy: "hé te hülye, élsz még egyáltalán?!" és nekem erre van szükségem nem arra vágyom, és akkor sem arra vágytam, hogy minden áldott délután velem legyen, mert az sem jó.

kijelenthetem. boldog vagyok. jó nélküle. köszönöm♥