Ez egy szerelmi történet, amin szerintem a világon mindenki átesett. Nincs olyan ember, akinek ne lett volna titkos szerelme..még az ovodásoknak is van.
Olyan édes, amikor a kis gyerekek mesélnek a titkos szerelmükről, és ugy mutatják ki a másik félnek az érzelmeiket, hogy egy puszit nyomnak az arcukra, vagy éppen csak a kezüket fogják meg. Az ő szivük olyan tiszta és ártatlan... a szemükben ott van a huncutság, szeretet és akkora a szívük.. leirhatatlan.. igazán irigyelni valóak, mert ők nem a ruháról itélkeznek, hanem hogy milyen ember vagy :) olyan jó lenne visszatérni azokhoz az időkhöz, mikor nem vagy kitéve a nagy világnak, és még önmagadat mutathatod, nem kéne az érzéseidet elnyomni, mert tudod nem érhet csalódás... sőt azt se tudták mit jelent az a szó. De sajnos ebben a világban, őket is képesek elrontani... kegyetlenek azok, akik ezt teszik velük :(
Ezt azért irtam le, mert ha visszamehetnék az időbe, akkor rég megmondtam volna neki, hogy szeretem :$ de most, hogy gátlásaink vannak nem könnyü kimondani, sőt kimutatni se tudom nagyon, mert rá se merek nézni... de ha rá gondolok, mindig jobb napom lesz, ha csak láthatom vagy a gondolata, hogy végre meg pillanthatom, öröm tölt el.. talán ténleg ez a szerelem? Miért nincs olyan képességünk, mint a gondolatolvasás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése