Pontosan jól tudod, hogy mit érzek irántad. Tudod, hogy nagyon... Bármit megadnák azért, hogy újra együtt lehessek veled. Csak most kicsit bizonytalan vagyok. Elvesztettem a bizalmam irántad...Pedig hidd el, annyira szerelmes voltam...teljesen elvakított az a bizonyos "rózsaszín köd". Aztán a földről persze észrevettem, hogy mit is tettél velem..elraboltad a szívem...fájt...idő kellet... Szinte kezdtem kigyógyulni belőled....De ez hazugság. Még magamnak sem ismertem be sosem, hogy nem tudok belőled kigyógyulni. Idővel enyhült a fájdalom...de teljesen sosem forrtak be sebeim. Aztán most újra megjelensz az életembe..elvárod, hogy úgy tegyek, mintha semmi sem történt volna azelőtt.. Hidd el, hogy jobban akarlak mint bármit, amit eddig akartam az élettől, és te vagy nekem a legnagyobb ajándék, a legnagyobb boldogság....Amikor elmentél...minden összeomlott bennem...mintha összetört volna belül a szívem, és a darabkái folyton felszakították bőröm vérző sebeit. De visszajöttél...újra itt állsz előttem...Mindig is vártam, hogy eljöjjön ez a nap amióta...amióta elmentél. Ezért úgy gondolom, hogy ezt még helyre lehet hozni...ha szeretnénk..és én szeretném...de tudnod kell, hogy ez esetben nem adom könnyen magam. És tudom, hogy te is szeretnéd, hiszen itt állsz előttem. Csak adj egy kis időt, kérlek. Mutasd meg, hogy mennyire fontos vagyok neked. Csak erre van szükségem. Csak Rád