egy újabb összetört szív,egy újabb szomorú mosoly és egy újabb szomorú szám szólal meg a rádióban. nem megéltem a  napokat hanem túléltem őket. nem akartam szomorú lenni. nevetni akartam de aki megnevettethetett volna nem volt velem, nem fogta a kezem.csak sétáltam az utcán, nem hallottam egy szót sem, mégis bólintottam egyet-egyet. nem hittem magamban, nem hittem el, hogy gyönyörű vagyok...pedig tényleg megvolt mindenem. de az nem az volt amit én akartam. ordítottam, tomboltam magamban, és aztán egy "fáj a fejem"mel elmagyaráztam miért nem mosolygok. azt hittem, hogy nem látszik mennyire fáj. azt hittem egyedül vagyok, pedig ott van és lesz is valaki. valaki aki ha zuhan elkap, aki ha sírok megvigasztal s aki velem rohan ha rohanni kell. valaki aki engem tart a világ legszebb lányának...

de nélküle nem zöld az ég s nem kék a fű...:)