miért nem lehet minden olyan, mint a filmekben, vagy a mesékben? miért kell valaminek folyton a boldogság útjába állni? miért nem lehetek végre boldog én is, anélkül, hogy néha szenvedjek? ennyire nagy kérés ez? másnak miért adatik meg a lehetőség a boldogságra? nekem miért nem? nem irigy vagyok, meg féltékeny, hogy X.nek meg Y-nak sokkal boldogabb az élete.. NEM.. csak nem értem, és talán soha nem fogom megérteni. ennyire borzalmasan rossz ember lennék? nem tudom! lehet. aztán most lehet örülni neki, hogy én is tudok gyenge lenni. SŐT. bármennyire is másnak tűnök, másnak mutatom magam, én sem vagyok különb ember. és azt hiszem, nem kérek nagy dolgot, csak azt hogy végre engem is tényleg szeressenek, és ezt érezzem is. ne kelljen attól félnem, hogy most szeret-e, vagy mi jutott megint az eszébe, és most éppen miért szarja le a fejem?!