Annyi mindent csináltunk együtt...
Annyiszor heverésztünk délutánokat a fűben egy fa alatt!
Annyiszor öleltük meg egymást és annyiszor hülyültünk át egy egész napot úgy, hogy még ez után is hiányozni tudtunk egymásnak....
Hányszor is csókoltál meg ezalatt az 1év alatt?
És hányszor öleltél meg?
És arra emlékszel hányszor mondtuk egymásnak, szeretlek?
Összeszámolni sem tudjuk! Lehet ez?
Hogy az egyik napról a másikra csak úgy elmúljon?
Létezik az, hogy te már csak úgy szeretsz mint a húgodat és már nem tudsz úgy rám nézni mint a barátnődre???
Úgy látszik hogy nálad létezik... a te világodban igen!!
Mert ott nálad teljesen elfogadott tény, hogy az emberek kiszeretnek a másikból és az "éppen aktuális" helyét egy másik ember tölti be!
Nálad az is teljesen normális hogy elmúlnak a lángoló szerelmek, és a helyén csak ez a barátsághoz hasonló érzés marad... Igen... Tudod az én világomban is van ez a "barátsághoz hasonló érzés" a lángoló szerelem után!!
Csak nálam máshogy hívjak! Méghozzá szeretetnek!
Ez egy sokkal mélyebb dolog mint a szerelem!
Mondhatni más dimenzió! Csak a te világodban erről az érzésről a szerelem teljes elmúlása jut az emberek eszébe!
Véletlenül sem az, hogy ez a szerelem mélyebb formája!
Egy második lépcső fok a kapcsolatban!
Egy olyan állapot ami soha ismétlem soha el nem múlik!
Mert igaz a lángoló szerelmek előbb vagy utóbb elmúlnak de a szeretet SOHA!!
És ebből az okokból kifolyóan az emberek nem kiszeretnek egymásból, csak nem tudják elfogadni és felfogni, hogy ez már valami más! Valami jobb...
Valami tökéletes és hallhatatlan!!!!