Furcsa, de ha padlón vagy, sokan segítenek, viszont azért néha piciket beléd is rúgnak, nehogy eszedbe jusson feltápászkodni. Aztán amikor már térdelsz, akkor hirtelen minden megváltozik. Azt akarják veled elhitetni, hogy még nem vagy kész, és különben is, minek állni, amikor fekve kényelmesebb. Okosabbnál okosabb tanácsokkal látnak el, kivetítve rád a saját félelmüket, és ha te félresöpröd ezt az egészet, akkor fel vannak háborodva, hogy is merészelsz szembenézi az
életeddel. Minden erővel azon vannak, elhitessék, amit csinálsz, az széllel szemben hugyozás, holott már rég más szelek fújnak, vagy csak te vagy jó irányban. Mondjuk ki, a legtöbb ember nem szereti, ha erősebb, bátrabb, merészebb, őrültebb vagy náluk, hisz azzal, hogy te felvállalod, ellapátolod a szart a portádról, az ő piszkuknak sem lesz létjogosultsága, arról nem is beszélve,
mindenki pontosan tudni fogja, a büdös csak onnan jöhet, ahol szar is van. Az a pár ember meg, aki gumicsizmát húz, és beáll melléd lapátolni, na, ők a barátaid, akik ismernek és bíznak benned, akármilyen idiótának is tűnsz. Vagy csak szarosan is szeretnek...